KOLOZSVÁR-BELVÁROSI
UNITÁRIUS EGYHÁZKÖZSÉG

Az unitárius egyház a protestantizmus legradikálisabb eszmei áramlataként alakult ki a 16. században, Lengyelországban és Erdélyben. A Szentháromságot tagadó egyház erdélyi megalapítója és első püspöke Dávid Ferenc (Kolozsvár, 1520 k. – Déva, 1579) volt, aki a protestantizmus különböző felekezeteit végigjárva jutott el az oszthatatlan, egy Isten eszméjéhez. Az ő hatására tért át erre a felekezetre János Zsigmond, Erdély első fejedelme is.

Az egyházközség Andrásovszki János kolozsvári harangöntővel három harangot öntetett, amelyeket először 1796. december 12-én este 6 órakor szólaltattak meg. 

A protestantizmus korában a templomok „megtisztítására” irányuló tevékenység az orgonákat sem kímélte. A XVI. századtól a kántorok a gyülekezeti éneklést hangszerkíséret nélkül vezették, mígnem a XVIII. század második felében született egyházi rendelkezések újra szorgalmazni kezdték az orgonák használatát.

A templom alatti kriptában 1797 májusa és 1854 januárja között mintegy 66-an temetkeztek.

A templom bal oldali előterében látható a híres Dávid Ferenc-féle kerek kő.

A templom piacának fődísze az impozáns úrasztala, mely Szervátiusz Jenő és fia, Tibor munkája.