Templomunkról

Egyházunk

Az unitáriusok Kolozsváron 1566-tól 1716. március 30-ig a XIV. században épült főtéri templomot használták. Ezután Erdély Habsburg fennhatóság alá kerülése és a rekatolizáció következtében elvesztettük templomunkat, emellett a hatalom újabb imahelyek építését is megtiltotta felekezetünk számára. Az unitáriusoknak nyolc évtizeden át nem volt templomuk a városban, istentiszteleteiket magánházaknál tartották, melyek közül négy gyülekezeti helyről tudunk:

  • az 1660-ban hazájukból vallásuk miatt elűzött lengyel unitáriusok háza a Belső Monostor utca északi során, amelyet Lachovius András lengyel prédikátorajánlott fel;
  • a Belső Közép utcai, tanácsházon aluli püspöki ház, 1786-ig a püspök lakása; 
  • Pákei János pap Belső Magyar utcai háza, később a szomszédos Huszár-féle ház;
  • Akáts István csűrje a Külső Magyar utcában.

A püspöki székhely gyülekezete számára az önálló templom felépítése csak II. József 1781-ben közzétett türelmi rendelete nyomán vált lehetővé.

Az 1786-ban megválasztott Lázár István püspök negyedszázados egyházvezetői munkálkodása idején közel ötven templom, torony és iskola épült fel. A türelmi rendelet által biztosított jogi keretben sor kerülhetett az új kolozsvári unitárius templom felépítésére is. Ennek alapját az az 5000 forintos kártérítés képezte, amellyel Bécs 1783-ban kárpótolta az egyházat az 1716-os templomfoglalásért. 1786-ban az egyházközség földjeinek eladásával gyarapodott a tőke, míg 1790-ben elérte azt a summát, amellyel már hozzáfoghattak a terv megvalósításához. Az első költségvetések, szerényebb tervrajzok 1790 nyaráról származnak.

1792. február 21-én a marosvásárhelyi Türk Antal terve elnyerte az eklézsia tetszését, így szerződést kötöttek az építésszel. A templom 1792–1796 között épült fel, felszentelését Lázár István püspök végezte 1796. december 14-én.

A templom alatti vizenyős talaj miatt a boltozat 1805-ben megrepedt, ezt Léder József építész a tetőszerkezet megerősítésével megállította. A boltozat megmenekülése azonban Alföldi Antal kőművesmesternek köszönhető, aki 1830-ban felépítette a keleti és északi oldalon található kettős támpilléreket és a kollégium falának támaszkodó, a sikátoron áthajló íveket. További renoválásokra 1910-ben, 1948-ban és 1967–68-ban került sor.


1902-ben Pákei Lajos az eredeti tervnek megfelelően két változatot dolgozott ki a torony héjazatának felemelésére. A munkálatokat Dónát Ferenc ácsmester kezdte el 1906-ban, 1908 májusában került sor a mai barokkos, hagymakupolás tetőzet átadására.


 A templom legutóbbi javítása 1996 és 2006 között zajlott, 2006 decemberében ünnepelte fennállásának 210. esztendejét.


 A templom leírását Gaal György Magyarok utcája. A kolozsvári egykori Bel- és Külmagyar utcák telkei, házai, lakói című kiadványából idézzük:
„A 43,15 m hosszú és 21,25 m széles, 15,70 m magas hajójú, 33 méteres toronyfalú észak-déli fekvésű templom a késő barokk, klasszicista és rokokó irányzatnak valami különös, szokatlan összhangját” teremti meg – írja Balogh Jolán. A templomtest szinte belesimul a homlokzatba, melynek főpárkánya középen ívelt. A hajó és a toronytest közötti átmenetet urnás-volutás ovális ablakokkal díszített félormok biztosítják. A homlokzat három tengelyébe eső ajtókat-ablakokat szalagfonat bélletű vakívek fogják össze. A központi tengely felett az „In Honorem Solius Dei MDCCXCVI” (Az egyetlen Isten tiszteletére 1796) felirat. A központi ablak mellett a főpárkány dór fríze a klasszicizmus hatására utal. A templombelső kialakítása inkább barokkos, de újszerű a protestáns templomok szükségleteinek megfelelő tértagolása: egy széles középső és két keskeny oldalhajót alakított ki, s ezeket a pillérek közé illesztett karzatokkal olyan ügyesen tagolta, hogy két egymást metsző ovális benyomását kelti a belső tér, s a dupla hevederekkel elválasztott csehboltozat középső szakasza kupolaszerűen hat. Az akantuszleveles, rózsamotívumos, drapériás szószék kései rokokó jellegű. A templom végében levő ablak felett egykor fekete táblán aranyló betűk hirdették: „Az egyetlen egy Isten tiszteletére építette a kolozsvári Unitaria Eklézsia 1796”.