Az orgona
Content goes hereA protestantizmus korában a templomok „megtisztítására” irányuló tevékenység az orgonákat sem kímélte. A XVI. századtól a kántorok a gyülekezeti éneklést hangszerkíséret nélkül vezették, mígnem a XVIII. század második felében született egyházi rendelkezések újra szorgalmazni kezdték az orgonák használatát.
A magyar unitáriusok közül elsőként a kolozsvári eklézsia készíttetett orgonát. A tízregiszteres későbarokk hangszert Metz Sámuel berethalmi orgonakészítő építette, átadására 1806-ban került sor. Az orgonát többször javították, 1918-ban sikerült megmenteni sípjait a hadi célra történő beolvasztástól. Az 1920-as évek végére ennek az egyedi hangszernek az állapota nagyon megromlott, sípjainak egyharmada nem működött. Az egyházközség megrendelésére a nagyváradi Szeidl Ferenc-féle cég a régi orgonaszekrény megőrzésével és néhány régi síp felhasználásával 20 változatú hangversenyorgonát épített, ezt 1930. június l-én Zsizsman Rezső orgonaművész koncertjével avatták fel. Az orgonaépítéssel egyidőben történt a villany bevezetése a templomba, a villanyégők 1930. november 30-án gyúltak fel először. A 20. század folyamán nem adatott lehetőség az orgona megfelelő szintű javítására. Az alkalmi, gyakran nem megfelelő eszközökkel történő javítgatás eredményeként 2010-re az orgona a templomi éneklés kíséretét is csak komoly erőfeszítés árán tudta ellátni. Komolyabb művek lejátszása szóba sem jöhetett. A hangszer általános felújítására végül 2014–2015-ben került sor, a munkát Albert József helyi restaurátor végezte. A munkálat anyagi fedezetét a bostoni King’s Chapel testvérgyülekezet adománya biztosította. A felújított orgona avatására 2015 júniusában, Pusztai Enikő orgonaművész koncertjével került sor.